A Magyar népmese napja fejlesztő foglalkozáson

Ahogyan Csukás István is mondta a „mese örök”. A magyar népmese napját az alsó évfolyamos fejlesztő csoportokkal a bábterápia módszerének segítségével ünnepeltük meg. Célom elsősorban az volt, hogy ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak a tanulók a mesék felé. A foglalkozásokon elsőként a gyerekek által választott kedvenc magyar népmesét néztük meg, majd beszélgettünk a mesék csodás világáról.

Amint a bábok előkerültek a varázsdobozból, a gyerekek belső ösztönüktől vezérelve választották ki a nekik tetsző figurát. Játszva fejlődött a figyelmük, az emlékezetük, a fantáziájuk, a szókincsük, s megannyi képesség. Ami azonban a legfontosabb, hogy mindezt önfeledten, boldogan tették. Szinte észre sem vettük, hogy elröppent az óra.

A 3. d-s tanulókkal egy mesét is „írtunk” úgy, ahogyan a képzeletük szárnyra kapta őket, hiszen a bábok adottak voltak. No, de tudjuk, a mesében jelen van a játékosság, az igazságban való hit, a csoda öröme, a kaland szeretete.

Büszke vagyok rájuk nagyon azért, mert ezt az utánozhatatlan, spontán élményt adó utazást megélhettem velük.

 A képeket ide kattintva tekinthetik meg!

Kovács Annamária

fejlesztő pedagógus

A MI mesénk (amibe a sikerült beleszőni az Idősek és az Állatok világnapját is):

A gondoskodó állatok

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Manci.

Manci nagyon szeretett az erdőben sétálni, játszani, mert imádta a természetet és az állatokat. Egy napon, amikor a patak partján ugrándozott a köveken, egyszer csak megcsúszott a kis cipője, és hupsz: elesett. Nagyon megütötte a fejét, és bizony-bizony, még vérzett is neki. Fájdalmában keservesen sírdogált egy nagy száraz farönkön üldögélve.

Meghallotta ezt Rudi, a róka. A fák mögül félve, de odasompolygott Manci mögé és megkérdezte:

• Miért sírsz kislány?
• Megütöttem a fejem, bibim is lett, látod? - válaszolta Manci, s megmutatta a csúnya sebet a fején Rudinak.
• Menjünk el az orvoshoz. Elkísérlek - ajánlotta Rudi.

Ekkor a mi segítőkész rókafink megpróbálta megemelni Mancit, de sajnos nem bírta. Szerencsére épp arra járt Brúnó, a legjobb szimatú kutya a faluból. Brúnóval ketten sem tudták megemelni szegény Mancit, aki egyre csak sírt és sírt. Már majdnem a könnyei is elfogytak, amikor a bozót sűrűjéből előlépett a tányértalpú Medve apó. No persze Medve apó sem volt rest, azonnal a hátára kapta Mancit és elindultak az orvoshoz.

Mentek, mendegéltek, de egyszer csak rájuk sötétedett, s eltévedtek a nagy rengetegben. Nem volt mit tenniük, mindannyian bebújtak egy odvas fa üregébe, hogy reggelig ott pihenjenek. Már épp nyugovóra tértek, amikor Brúnó kutya szimatolni kezdett a levegőben.

• Hm, idegen szagot érzek!- mondta fontoskodva és kimászott az üregből.

Körbe szaglászta az odvas fát, és nini, kit talált? Hát Sün Samut, aki épp az éjszakai őrjáratán volt.

• Ki vagy te és mit csinálsz itt az éjszaka közepén?- kérdezte morcosan Brúnó, de morrantott is egyet.
• Sün Samu vagyok. Ne egyél meg, ne bánts engem! Én csak egy kis elemózsiát kerestem. Tudod én éjszakai állat vagyok. És te mit csinálsz itt az erdő közepén?- válaszolt kissé megijedve Samu.

Brúnó elmesélte mi történt vele és az új barátaival. Samu pedig illedelmesen süniként megígérte, hogy segít nekik kijutni az erdőből és elvezeti őket a Doktor bácsi házához.

Reggel fel is kerekedett a kis csapat és sitty-sutty már a faluszéli orvosi rendelőben voltak. Mikor beléptek az asszisztens rájuk szólt:

• Mindenki húzzon maszkot!
• Maszkot????- lepődtek meg az állatok. – Az meg minek?

Ekkor lépett ki a rendelő ajtaján a Doktor bácsi, aki elmagyarázta nekik, hogy miért van szükség a maszkra és még fertőtlenítőt is fújt a kezükre.

Azután megvizsgálta Mancit. Még a lázát is megmérte. Amikor ellátta a sebét a kislánynak kiadta a feladatot a barátainak:

• Brúnó! Te nagyon okos és bátor kutya vagy, ezért megkérlek vigyázz Mancira, amikor máskor az erdőben játszik! Rudi! Téged arra kérlek – mert biztos vagyok benne, hogy te nagyon precíz rókafiú vagy, hogy segíts Manci fején a kötözést lecserélni minden nap! Samukám! A te pici kezed a legmegfelelőbb arra, hogy a gyógyító kenőccsel bekend majd a sebet! Medve apó téged pedig arra kérlek, hogy vigyázz a barátaidra nagyon, mert az igaz barátság nagy kincs!

A kis csapat megköszönte a segítséget, megígérték, hogy mindent úgy tesznek, ahogyan az orvos mondta és boldogan battyogtak haza.

Ettől a naptól kezdve minden nap pontban délben találkoztak a patak partján és estig játszottak.

Ennyi volt, mese volt. Füle-farka benne volt! :)