Márton-napi megemlékezés

November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka.

A legenda szerint Szent Márton a római császár katonájaként szolgált a franciaországi Amiens városában, amikor egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a szolgalelkű Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig segítette a rászorulókat.

Évről évre megemlékezünk diákjainkkal erről a hagyományról. Ezen a héten sem volt ez másképp, videót néztünk Szent Mártonról, feladatlapokat töltöttünk ki, a gyerekek rövid jeleneteket játszottak el a mondából, Power Point prezentációt készítettek, dalokat hallgattunk és énekeltünk és természetesen lámpást készítettünk. A német nyelvterületekről ismert lámpás, fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Reméljük, hogy ezzel a megemlékezéssel sikerült felhívni a gyerekek figyelmét a jó cselekedetek fontosságára 

 A képeket ide kattintva tekinthetik meg! 

Benyovszki-Koloh Nóra

német nyelvtanár